Írások » Napi történések »

Az utóbbi időben nem igazán írtam gondolatokat, történeteket, meséket a honlapomra. Mielőtt leültem írni, azon gondolkodtam, hogy miről is írjak? Miről is lehet írni a mai feldúlt, rohanó világban? Igazából, nagyon sok mindenről. De mi az, amire az emberek nem figyelnek oda, éppen azért mert állandóan rohannak? Na, mi az? A TERMÉSZET. Igen tudom, hogy hihetetlen, de a természet. Azért mert az emberek többsége rohan A-ból B-be, és közben nem néz körül. Nem veszi észre a természet csodáját. Pedig, ha egy kicsit jobban odafigyelnének a környezetükben lévő természetre, a növényekre, az állatokra, akkor rájöhetnének, hogy sokat lehet tanulni tőlük. Ezért döntöttem úgy, hogy a természetről, és ezen belül az évszakokról, és jelenlegi írásomban a nagybetűs TAVASZ-ról írok. Mivel engem mindig elvarázsol a természet, és mindig rácsodálkozom a négy évszak változásaira, így még inkább befolyásolt a döntésben, hogy erről írjak. Most azt is megkérdezhetnék, hogy miért a tavasszal kezdem az írásom. Erre csak azt tudom válaszolni, mert végre elkezdett tavasz lenni, és mert ez most aktuális. Megkérdezhetnék tőlem, hogy miért írtam csupa nagybetűvel a tavaszt. Elmesélem, hogy miért. Bár lehet, hogy nem mindenki fog velem egyet érteni.

Téli éjszakán kimenni a természetbe és azt figyelni, ahogy a Hold megvilágítja az aprócska hópelyheket. A Hold sápadt fényében a sok millió hópehely, mint megannyi csillag az égen úgy csillog, és versenyre kell a fenn lévő csillagos éggel. Mikor hófelhő takarja a Holdat, és újból elkezd hullni a hó az égből, sétára kelni és a lámpák fényénél azt figyelni, hogyan szikrázik a millió és millió hópehely a lámpafényben.

Biztos megfordult már az olvasóim fejébe, hogy miért van az írói nevem kétféle képen felírva. Nos erre az a válaszom, hogy az egyik, vagyis a nem szokványos betűvel felírt írás, az nem más, mint az ősi magyar rovás írás, annak is a székely változata. Most joggal feltehetik a kérdést, hogy miért éppen a székely rovásírás?

Szinte nincs olyan ember, aki ne ismerné a mindenszenteket, vagy más néven, halottak napját. Minden családban vannak halottak, akikhez kijárnak a hozzátartozók a temetőbe, ha máskor nem is, de ezen a napon biztosan. Tudták, hogy ilyenkor nem csak a közvetlen családtagjainkért gyújtunk gyertyát, hanem az összes felmenőnkért, akiknek köszönhetjük, hogy élünk?

Elgondolkodtam az embereken és a viselkedésükön, azon, hogy mi teszi őket boldoggá és miért viselkednek úgy, ahogy.

Vannak emberek, akik imádnak motorozni, mint ahogyan, én is. Hogy miért? Mert ez tesz boldoggá. A motorozás közben az ember, érzi a bőrén a szél simogatását, az arcán a nap melegét. A mellette tovasuhanó fák, bokrok, a feje felett elrepülő madarak, hihetetlen szabadságérzetet adnak. Ilyenkor az ember összeolvad a természettel, egyé válik vele. Ilyenkor érzi igazán az ember, hogy ő is a természet része. Együtt lélegzik a természet minden egyes legapróbb élőlényével, mint ahogy a Teremtő* megteremtette. De, nem is erről akartam igazán írni, hanem az emberekről. Tehát visszatérek az igazi mondanivalómhoz.

Eszembe jutott, hogy gyerekkoromban, amikor édesapámmal mentünk valahová együtt, a hosszú úton mindig beszélgettünk. Azt is mondhatnám, hogy az egész időt, míg odaértünk ahová elindultunk, végig beszéltük. Néztem a tovasuhanó tájakat, időnként apát nézegettem (szerettem nézni az arcát, a mozdulatait, a gesztikulációit, mert mindig megnyugtatott) ahogy vezetett és közben hallgattam, amit mondott nekem. Az egyik ilyen beszélgetésünk alkalmával szóba jött a lelkiismeret.

Egy pár napja beszélgettem az egyik ismerősömmel, aki nagyon különös dologra hívta fel a figyelmemet. Hogy mire? Arra, hogy az egyik közösségi oldalon megjelent rólam egy kép, amin én vagyok lefotózva az aurámmal. Kérdeztem tőle, hogy megtudná-e mutatni? Erre ő, elővette a fotót.

Egy jó ideje gondolkodom rajta, hogy leírom azt, amit a mostani írásomban olvashatnak. Kérdezhetnék tőlem, hogy miért? Az indokom az, hogy az utóbbi időben, időnként érdekes dolgokat hallok vissza, ami miatt úgy döntöttem, hogy tisztavizet öntök a pohárba. Szerintem sok emberrel fordul elő, hogy olyan dolgokat hall magáról vissza, ami nem igaz. Éppen ezért én úgy gondolom, hogy jobb, ha az ember őszinte a barátaival, ismerőseivel, környezetével, olvasóival, mert akkor nincs semmilyen félreértés vagy tévhit.

Az előző írásomban azt írtam, hogy eldöntöttem, hogy egy darabig nem írok fel a honlapomra, hanem a regény, vers és meseírással fogok aktívabban foglalkozni. Sajnos az élet úgy hozta, hogy most megint meg kellett változtatnom a döntésemet, és kénytelen vagyok ismételten eltérni attól, amit elhatároztam. Tehát, megint írok a honlapra. Most mi volt a kiváltó ok, hogy meg kellett változtatnom a döntésem? Szépen sorban leírom, mivel nem csak egy olyan dolog történt, ami miatt megváltozott az elhatározásom.