Nagy J. Gabriella

Írások » Napi történések » »

Nap Gondolata – Lelkiismeret

2016. október 27.

Az olvasó azt is mondhatná, hogy miért írok én pont most a lelkiismeretről Mindenszentek előtt egy pár nappal. Az is lehet, hogy bizonyos emberek ódivatúnak tartják a lelkiismeretről beszélni. De esetleg azt is mondhatnák, hogy ugyan már, lelkiismeret! Már rég kiment a divatból, pedig szerintem nem. Sőt! Mindenszentek előtt nagyon is aktuális. Hogy hogyan kapcsolódik össze szerintem a lelkiismeret és a Mindenszentek? Elmesélem. Viszont előtte hozzá kell fűznöm, hogy nem csak most aktuális, hanem mindig. Mert ebben a rohanó, felgyorsult világban a legtöbb ember csak magával foglalkozik. Nem foglalkoznak a másik érzéseivel, gondjával, bajával. Nem foglalkoznak azzal, hogy kit hogyan bántanak meg, hogyan gyalogolnak át a másik emberen. Nem foglalkoznak azzal, hogy a másik ember nevét, hogyan feketítik be, járatják le. Nem foglalkoznak azzal, hogy a másik ember életét hogyan teszik tönkre, csak mennek a saját önző érdekeik után.

Én úgy gondolom, hogy a lelkiismeret nagyon fontos. Amíg ember él a Földön a lelkiismeretről soha nem szabad elfelejtkezni. Nem szabad félresöpörni a hangját, ha megszólal nekünk, mert az jelzés a számunkra, hogy valamit nem jól akarunk megcsinálni, nem jól cselekszünk, vagy amit tettünk az nem volt helyes.

Hogy hogyan kapcsolódik össze szerintem a lelkiismeret és a Mindenszentek? Elmesélem. Szombaton, vagyis 2016.10.22-én a lányomat vittem Tiszaújvárosba, hogy egy régi gyerekkori barátjával találkozzon, aki Tisza Kupa versenyen is ott volt. Igaz, hogy amikor odaértünk olyan sokan voltak, hogy már nem volt ülőhely bent a verseny területén, de a lényeg, hogy ő be tudott menni. Én is, és még sokan mások, már csak a folyosón az üvegajtóknál tudtunk megállni, és onnan néztünk befelé a verseny területére. Az is igaz, hogy nem sokáig tudtunk maradni, de legalább találkozott a régi gyerekkori barátjával, akit évek óta nem látott.

Mindig jó összefutni egy régi iskolai ismerőssel, baráttal, aki kedves a szívünknek, és akivel mindent meg lehet beszélni, mert meg van az összhang, és egy hullámhosszon vagyunk.

De nem is ez a fontos, hanem az odafelé vezető út. Eszembe jutott, amikor édesapámmal mentünk valahová együtt, és a hosszú úton mindig beszélgettünk. Azt is mondhatnám, hogy az egész időt, míg odaértünk ahová elindultunk, végig beszélgettük. Néztem a tovasuhanó tájakat, időnként apát nézegettem (szerettem nézni az arcát, a mozdulatait, a gesztikulációit, mert mindig megnyugtatott) ahogy vezetett és közben hallgattam, amit mondott nekem. Az egyik ilyen beszélgetésünk alkalmával szóba jött a lelkiismeret.

Feltette azt a kérdést, hogy tudom-e mi a lelkiismeret? Először nem értettem a kérdését, de utána megpróbáltam neki elmondani, hogy mi is az szerintem. A lehető legegyszerűbben válaszoltam neki, hogy szerintem a lelkiismeret az, amikor megszólal bennünk egy hang, ha valami rosszat csinálunk, és ezáltal tudjuk, hogy az a dolog, amit meg akarunk tenni, vagy esetleg megtettünk, rossz dolog. Apa erre helyeselt és azt kérdezte tőlem, hogy tudom-e, hogyan élheti le az ember az életét úgy, hogy soha ne legyen lelkiismeret furdalása? Én azt válaszoltam neki, hogy úgy élheti le az ember az életét lelkiismeret-furdalás nélkül, ha megpróbál mindig helyesen cselekedni, és végig gondolja a tettei következményét még azelőtt, mielőtt megtenné. Apa erre is azt mondta, hogy jól látom a dolgokat. Megdicsért, hogy amiket az évek folyamán hallottam tőle és a barátaitól, tényleg megjegyeztem.

Utána azt mondta nekem, hogy amit most mond, azt jól jegyezzem meg egy életre. Ezt fogom idézni, persze nem szó szerint, hanem a saját szavaimmal, mert még akkor viszonylag gyerekcipőben jártam.

Először is azt mondta, hogy az embernek mindig a lelkiismeretére kell hallgatnia, és akkor soha nem követ el olyan dolgot, amit később megbán.  Az embernek úgy kell leélnie az életét, úgy kell cselekednie, hogy később soha ne kelljen szégyenkeznie sem a szülei, gyerekei, családja előtt sem. Sőt! Úgy kell viselkednie és cselekednie, hogy a még meg nem született utódai se szégyenkezzenek majd miatta. Ami még nagyon fontos, hogy ne hozzon szégyent az őseire. Itt jön képbe a Mindenszentek vagy más néven Halottak napja. Tiszteletben kell tartani az ősök emlékét. (De majd még ezt folytatom).

Édesapám fiatal korában papnak készült (bár a végén nem lett az) és éppen ezért, nagyon szigorú erkölcsi normák szerint nevelt. Nekem a mese a Bibliai történetek voltak. Mivel lány gyerek voltam, még inkább vonatkozott rám apa szigora. Ezért van az, hogy nem dohányzom, nem drogozom, nem hazudok, nem kávézom, nem iszom, nem nőzöm (vagyis nincsen ferde hajlamom), nincsenek játékszenvedélyeim. Nem vagyok irigy, nem használok ki másokat és nem vagyok pletykás. Nem szeretem a futó kalandokat és hűséges természet vagyok. Egyszer voltam férjnél és egy kezemen meg tudom számolni, hány férfit ismertem közelebbről. Kerülök minden olyan párkapcsolatot, amit nem szeretet vezérel (de ezekről már írtam). Vigyázok a családom hírnevére, még attól függetlenül is, hogy egy páran próbálnak befeketíteni és hazudoznak rólam. (Bár édesapám többször felhívta rá a figyelmemet, hogy lesznek olyan időszakaim az életemben, amikor mindent elkövetnek ellenem, hogy lejárassanak, de ha a lelkiismeretemre hallgatok és a helyes úton maradok, akkor mondhatnak bármit. Az igazság előbb vagy utóbb úgyis kiderül.) Mindig figyeltem rá, hogy a családomra ne hozzak szégyent, mert tisztában vagyok vele, hogy ez milyen fontos dolog az életben. Próbáltam mindig úgy élni, hogy ne bántsak meg senkit készakarva, és ahol tudok, segítek. Ha hibáztam mindig megpróbáltam jóvátenni a hibáimat. Mindig bocsánatot kérek, ha véletlenül megbántok valakit, mert tisztában vagyok vele, hogy ez milyen fontos. Én sem vagyok tökéletes, és én velem is előfordul, hogy elrontok dolgokat. Viszont felvállalom a hibáimat és tanulok belőlük. Nem hazudozok senkiről semmit, és mindig igazat mondok, még akkor is, ha néha kellemetlen az igazság (bár néha ez sem jó). Hallgatok a lelkiismeretemre. Tiszteletben tartom az őseim emlékét és figyelek arra, hogy a még le nem született utódaim se szégyenkezzenek miattam. Tiszteletben tartom a többi embert és azok akaratát, és megpróbálok mindenkit elfogadni olyannak amilyen. Tiszteletben tartom más emberek családtagjait, őseit. Persze, most mondhatja az olvasó, hogy OK, már megint magáról ír. Igen, igaza is van a kedves olvasónak. Viszont lássuk be, azért írok magamról, mert nem akarok senkire sem mutogatni, hogy bezzeg ő. Inkább felvállalom saját magam és a saját életem, hiszen nincs mit titkolnom. Ilyen vagyok, ez vagyok én. Azzal is tisztában vagyok, hogy nem szerethet mindenki, hogy nem felelhetek meg mindenkinek, de nem is akarok. Nem vagyunk egyformák és éppen ezért szép az élet. Viszont bizonyos dolgokban, igenis kell, hogy hasonlítsunk egymásra. Ez pedig az, hogy tiszteljük egymást családon belül, mert ez a legkisebb sejt, ami összefogja az embereket, és ha itt nincs meg az összefogás, a tisztelet, akkor tágabb értelemben sincs. Tiszteljük embertársainkat, egymás családját, és ezáltal a családfáját, amibe beletartoznak az ősök is.

Itt lép be a képbe megint a Mindenszentek vagy Halottak napja. Ilyenkor nem csak a közvetlen családtagjainkért gyújtunk gyertyát, hanem az összes felmenőnkért, akiknek köszönhetjük, hogy élünk. Mert ha ők nem lettek volna, akkor most mi sem lennénk itt a Földön. Ezért kell tisztelni és becsülni őseinket és mások őseit. Nem szabad egyetlen becsületes ember nevét sem befeketíteni, lejáratni, bemocskolni, mert ezzel az ősök emlékét is sárba tiporják. Mert ha megteszik, akkor nem tisztelik a másik ember felmenőit és annak emlékét, és erre csak olyan emberek képesek, akiknek nincs lelkiismeretük. Pedig az őseink oly sok mindent tettek értünk, hogy most itt lehetünk és élhetjük az életünk. Senki nem tudhatja, hogy dédnagyapáink, üknagyanyáink és még azon is túl, több generációra visszamenőleg, mennyit szenvedtek, gürcöltek azért, hogy becsülettel felneveljék gyermekeiket, unokáikat, leszármazottaikat. Mi mindent kellett kiállniuk, átélniük, csak hogy mi, a mostani nemzedék itt lehessünk és élhessük az életünk. Ha ők nem lettek volna, a Világ most nem itt tartana, és ezt most jó értelemben mondom. Mi mindent éltek meg, amiből nekünk tanulnunk kellene és kell is, hogy ezáltal is fejlődjünk, hogy ezáltal is szebbé tudjuk tenni és tegyük a Világot a jelen és az utókor számára. Éppen ezért, nincs joga senkinek sem hazudoznia, befeketítenie egy becsületes ember nevét, mert ezzel nem csak neki ártanak, hanem az egész családfájának, a felmenőknek és a lemenőknek. Tisztelni kell a másik ember halottait, őseit, és nem szabad sárba tiporni az ősök nevét. Ha ezt valaki mégis megteszi, az nem gondol bele, hogy ő mit szólna hozzá, ha az ő családfájával csinálnák ezt. Nem gondol bele, hogy ő neki milyen érzés lenne, ha szeretett nagyapját, imádott dédnagyanyját leszólnák azért, mert róla rosszat mondanak ok nélkül.

Így Mindenszentek előtt, gondolja ezt mindenki végig, élje bele magát a másik ember helyzetébe, hogy neki ez vajon hogyan esne. Mit érezne kint a temetőben a családtagjai sírjánál mécses gyújtás közben, ha arra az emberre is rosszat mondanának, aki ott fekszik a sírkő alatt és nem volt semmi bűne. Szeretetet adott neki és a családtagjainak, amíg élt, és azt a családnevet használta, amit befeketítettek lelkiismeretlen emberek akár pletykával, akár hazugságokkal. Egy család, egy nemzet erősségét az is megmutatja, hogy mennyire tisztelik halottaik, őseik emlékét. Mert minden családot, minden nemzetet egy fához is lehet hasonlítani. Ha ennek a fának a gyökerei gyengék, vagyis az őseink, akkor a törzs, ami a jelen nemzedék satnya lesz. Ebből következik az, hogy az ágak, ami az elkövetkezendő generáció, még inkább elvékonyodik, elsatnyul. Hogyan várjuk el, hogy erős családok, erős nemzetek legyenek, ha nem figyelünk oda az őseinkre. Nekik köszönhetjük, hogy élünk és létezünk. Nekik köszönhetjük, hogy van egy országunk, egy nemzetünk, ahol békével élhetünk/élhetnénk. Ezért fontos a Mindenszentek vagy más néven Halottak napja.

Tisztelje mindenki eltávozott családtagjait, őseit, és ugyanezt tegye meg embertársai halottaival és őseivel. Amikor gyertyát gyújtanak a temetőben ne csak a saját halottaikra gondoljanak, hanem minden eltávozott jó emberre a Földön, aki már valamit letett az asztalra, hogy mi, akik most kint vagyunk a temetőben a síroknál, jobban és szebben élhessünk, mint ők annak idején. Figyeljünk a lelkiismeretünkre, mint ahogy ők is megtették azért, hogy nekünk élőknek jobb legyen a sorsunk, életünk. Mert mind az, ami most körül vesz minket, nekik köszönhetjük. Kint a temetőben, ha látunk egy sírt, amelyiken nincs mécses, tegyünk rá egyet és gyújtsuk meg, vagy legalább tegyünk rá egy szál virágot. Ezzel is kifejezve a mások őseivel szembeni tiszteletet.

Én úgy gondolom, hogy így kapcsolódik össze a lelkiismeret és a Mindenszentek, vagy más néven Halottak napja.

♥ Nagy J. Gabriella ♥                                           Debrecen, 2016. Október 16.

 

Lelkiismeretes Ember

 

Egy lelkiismeretes ember nem tesz meg a másik emberrel olyan dolgokat, amit nem szeretne, ha vele megtennének.

Egy lelkiismeretes ember nem mond a másik emberről olyan dolgokat, amit nem szeretne, ha róla mondanának.

Egy lelkiismeretes ember nem vár el a másik embertől olyan dolgokat, amit ő sem tenne meg.

Egy lelkiismeretes ember nem megy el egy segítségre szoruló ember mellett.

Egy lelkiismeretes ember nem mond nemet, ha valaki segítséget kér tőle, de ha nem tud segíteni, akkor keres valakit, aki segíthet.

Egy lelkiismeretes ember nem hazudozik egy másik becsületes emberről, nem mocskolja be a másik nevét, mert ezzel nem csak neki árt, hanem az egész családjának és meggyalázza az ősök emlékét.

Egy lelkiismeretes ember tiszteli a nőket, és nem állít róluk valótlan dolgokat.

Egy lelkiismeretes ember nem hagyja, hogy embertársát, honfitársát ok nélkül bántsák.

Egy lelkiismeretes ember nem hagyja, hogy közszemlére tegyék embertársát és annak családját.

Egy lelkiismeretes ember kiáll a másik ember mellett a bajban.

Egy lelkiismeretes ember nem hagyja, hogy tönkretegyék ártatlan emberek életét.

Persze sorolhatnám ítéletnapig, mert lenne mit felsorolni, ezt higgyék el.

♥ Nagy J. Gabriella ♥                                           Debrecen, 2016. Október 16.

 

Lelkiismeret 1

 

Az ember lelkiismeretének fejlettsége nem csak attól függ, hogy milyen neveltetést kapott, hogy milyen családból származik, hogy milyen oktatásban részesült.

Az ember lelkiismerete attól is függ, hogy a leszületett lélek milyen fejlettségi fokon áll, miket élt át és tanult meg évszázadok során.

♥ Nagy J. Gabriella ♥                                           Debrecen, 2016. Február 04.

 

Lelkiismeret 2

 

A lelkiismeret a Teremtő* egy apró szikrája a lelkünk mélyén.

Azért adta nekünk, hogy mindig velünk legyen és óvjon, vigyázzon ránk még a távolból is, és ezen keresztül beszéljen hozzánk.

♥ Nagy J. Gabriella ♥                                           Debrecen, 2016. Február 04.

 

Lelkiismeret 5

 

Sok embernek okozta már vesztét az a büntetés, amit bűnei elkövetése után a lelkiismeretétől kapott.

♥ Nagy J. Gabriella ♥                                           Debrecen, 2016. Február 04.

 

Lelkiismeretlen Emberek

 

Lelkiismeretlen emberek hazudhatnak, mondhatnak az emberről bármit, de ha tisztában vagyunk azzal, hogy a Teremtő* minden lépésünkkel, életünk minden pillanatával tisztában van, akkor nincs mitől félnünk.

♥ Nagy J. Gabriella ♥                                           Debrecen, 2016. Február 04.

 



(A *-gal jelölt szó azt jelenti, hogy az olvasó behelyettesítheti vallása szerint a neki megfelelőt. Mivel senkit nem szeretnék megbántani, még véletlenül sem a vallása miatt.)
Vissza
Üdvözlök minden idelátogatót!

Az oldal folyamatosan frissülni fog és igyekszem minél színvonalasabb oldalt létrehozni. Minden jog fenntartva, másolni szigorúan TILOS!

Minden jog fenntartva!

jogvédelem

Minden jog fenntartva!


A szellemi tulajdonról

Jogok
Minden jog:
Nagy J. Gabriellát illeti.
Minden jog fenntartva a következőkre kiterjedően: film, rádió és televízió, fotomechanikus reprodukció, hangfelvételek, elektronikus média és újranyomtatás, beleértve a sokszorosítás, a mű bővített, ill. rövidebb változatai kiadásának jogát is.

Minden jog fenntartva, másolni szigorúan TILOS!

Elérhetőség:

Ha tetszett az oldal, akkor kérlek írj! Minden kulturált, pozitív véleménynek örülök.

info@nagyjgabriella.com
Dear Visitor, welcome to my webpage!

The site will be updated recently, I’ll try to keep it up with high standards. All rights reserved, reproduction is STRICTLY prohibited!

The owner of the rights is Nagy J. Gabriella. All rights reserved regarding: movie, radio and television, photomechanic reproduction, voic erecords, e-media, reprinting, including photocopies, and the publishing rights of the extended, or shorter versions.

Contact:

info@nagyjgabriella.com


If you like this page, please send a remark! Every positive comment is appreciated.

Ki olvas minket

Oldalainkat 5 vendég böngészi
Látogatás statisztika 2016. október 11. óta:
Látogatás statisztika 2017. január 24. óta:
Flag Counter
Látogatás statisztika 2017. június 9. óta: