Írások » Versek » »
Ítélet
Ha igazán szeretnél,
Jobban figyelnél,
Mások hibáiért nem engem ítélnél.
Nem vagy itt és nem látod,
Mi történt és történik velem.
Mások hibáiért, miért ítélsz el engem?
Ha tudnád az igazságot,
Mindent másképp látnál.
Ha tudnád az igazságot,
Nem ítélkeznél felettem.
Évekig melletted voltam,
Mégsem ismertél meg eléggé.
Mások hibáit,
Miért rovod fel nekem kedvesem?
Amikor melletted voltam,
Sokat betegeskedtem.
Azt sem vetted észre,
Mi történik velem.
Te élted a mindennapi életed.
Amikor melletted voltam,
Néha eltűntem.
Észre sem vetted,
Hogy kórházban voltam,
Mert az életemért küzdöttem.
Az orvos többször megműtött,
Azért, hogy megmentsen.
Te ezt észre sem vetted.
Meg sem kérdezted merre jártam.
Mert élted a mindennapi életed.
Amikor melletted voltam,
Önmagadért szerettelek.
Amikor melletted voltam,
A hibáidat sosem róttam fel Neked.
Amikor melletted voltam,
Mások hibáiért nem hibáztattalak, sohasem.
Amikor melletted voltam,
Teljes szívemből szerettelek.
Pedig tudtam,
Neked is van hibád rendesen.
Amikor ott hagytalak a szívem szakadt meg,
De meguntam, hogy kihasználsz.
Nem figyelsz rám,
Másoknak hiszel, nem Nekem.
Amikor ott hagytalak a szívem szakadt meg,
De meguntam, hogy sosem kérdezted meg tőlem.
Hol jártál?
Mi a baj kedvesem?
Első pillanattól melletted voltam és fogtam a két kezed,
Olyannak szerettelek amilyen voltál,
Sosem ítélkeztem feletted.
Első pillanattól melletted voltam és önzetlenül szerettelek,
A szerelmemért nem kértem semmit.
Sohasem.
Amíg melletted voltam nem figyeltél rám,
Így nem ismertél meg rendesen.
Amíg melletted voltam nem figyeltél rám,
Különben nem feltételeznél rólam olyat,
Amiért most ártatlanul bántasz és ítélsz meg.
Elárulok neked egy titkot kedvesem.
Miután otthagytalak,
Minden éjszakát átsírtam érted.
Bíztam benne,
Talán elgondolkozol rajtam.
Bíztam benne,
Talán minden jóra fordul közted és köztem.
Már látom,
Nem változott semmi sem,
Drága szerelmem.
Megmaradtak a sírós, magányos éjszakák, Nekem.
Legalább egyszer megkérdeztél volna,
Hogy elmondhassam az igazságot.
Legalább egyszer megkérdeztél volna,
Hogy elmondjam Neked.
Nem figyelsz oda rám,
Nem látod, mi mindenen megyek át.
Megint más miatt ítélsz el drágám.
Lehet, hogy mégis jól döntöttem,
Amikor otthagytalak?
Nem tudom rá az igazi választ.
Mert még mindig teljes szívemből szeretlek,
Én soha nem ítélkezek feletted.
Ne feledd!
Nem vagy itt velem és nem látod,
Mi történik velem.
Csak a saját szemednek higgy,
Úgy ítélkezz felettem.
Egy valamit ne felejts el kedvesem,
Még mindig teljes szívemből szeretlek.
Amíg csak élek.
Én nem ítélkezem feletted sohasem,
Minden hibádat megbocsátottam.
Minden hibáddal együtt szeretlek,
Drága szerelmem.
Megmaradtak a sírós, magányos éjszakák, Nekem.
♥ Nagy J. Gabriella ♥ Debrecen, 2014. Október 20.
